Kain
Az Ószövetség sorait olvasom,
Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom
Félve forditom füleim a hiradások felé
A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé
Az Úr fájdalma egyre csak növekedett
Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert
Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén
S megszületett az Úr szivében a megváltó remény
Noé lett a záloga az özönviz utáni időknek
Mégsem szolgált tanulságul a követő nemzedéknek
Az örök rivalizálás mételyként élt tovább a szivekben
Néha arcot váltott , de egyre növekedett az emberben
Az Úr végtelen irgalma mégis határtalan maradt
Választott nemzetséget fiának, ahogy az idő szaladt
Elküldte a Földre, hogy tanitásával az utat kijelölje
S életáldozatával az ember szeretetét megszentelje
Azóta új meg új Kainok születtek századokon át
Ábelek imája közben szünet nélkül az égbe szállt
Embermilliók váltak értelmetlen áldozattá
S a győztesek életvitele a természetet kárositá
Napjaink Kainja keleti migránsok csukjályába bújt
Kivetkőzve Isten képmásából Európában mindent feldúlt
Hiába várjuk az Úrral kötött ősi szerződés megnyilvánulását
A felhők felett felbukkanó szivárvány békét sugárzó felbukkanását
Bár az éhezés, a szegénység a ma emberének is nagy átok
A kaini gondolat gyilkossághoz vezető leple borul majd rátok
Az Úr türelme emberi léptékkel mérve végesnek tűnik
S akkor a természet békés összhangja végleg megszűnik.