75 év a hánykolódó hajón.

Kinnt kacsintgat az idő
Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban
Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban
Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe
Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe
Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek
Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe
Gyilkos hordák robbantanak, s gyilkolnak világszerte.
Hová tűntek békésnek hitt gyermekéveim
Melyek alatt a közelünkben izzottak a vallatószobák
Nekem heti egyszeri húsétel,nekik talán heti egy pohár tej
Jelentette a jólétet,jelentette a boldog vagy az elviselhető életet
Családom vándorlását az új helyek izgalmas varázsát
Megszakitotta az ötvenhatos forradalom bukása
Az érettségi izzadtságcseppjei,a felvételi reményteleségei
A siker és a bukás zálogát hordozta magában
A hajnali Illatos -úti vándorlásaim tetézték kiábrándultságaim
Majd visszahoztak az életbe szeretteim a zene szárnyain
Tanuló éveim gyorsan elrepültek, Isten kitárt karjai tenyerükbe vettek
Életem csirája jó talajra hullott,s kisérőül szép,fiatal, hüséges társra leltem
S bárhova úzött nyughatatlanságom
Mindenütt megtaláltam elveszettnek tűnt boldogságom
Gyermekeimmel,s unokáimmal élniakarásom kiterebélyesedett
Hogy ősz hajkoronával, emelkedő éveim számával
Hitem megtartásával munkabirásom is egészségesebb lett
Ami ellenem fordult azt szülte századunk romló erkölcse
A határtalan,s gátlástalan szabadelvüség szelleme
Tombol még bennem a munkavágy az alkotás kényszere
Pedig úgy érzem gyakran, hogy ez már nem az én világom
Hogy test és lélek összhangban létezzen,mint régi vágyálmom
A hánykolódó hajóról a part felé evezve
Mégegyszer utoljára pillantásom a partra vetve
Megkisérlem kidobni a horgonyt; abban reménykedve
Hogy bolyongás helyett még nyugalmat lelhetek pár évre.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…