A szemérmetes tenger

Viz-viz körben a tenger látóhatárán
Alszik a természet? Vagy álmodik talán
Szélcsend van csak reszket, úgy fázik
Rátekintve tükörképed a naptól szikrázik
Életnek jele csaknem mindenütt hiányzik
Pedig mélyen a fenéken itt-ott roncsmaradvány látszik
A felszin alatt elvétve egy-egy halraj cikkázik
Hirtelen heves gomolygó szél keletkezik
Mint mikor a jó,s a roszz összeverekedik
Ökölcsapás helyett villámokat szórnak
S ami a vizben van,mindent felforgatnak.
A tükörsima felszin hullámhegyet támaszt
A forgószél hatalmas tölcsért alkotva
Belekiált a messzi messzi távolba
Ki a vízen jár az a puszta életével játszik
Az esőfüggönytől a felbukkanó partvonal sem látszik
Emberekkel megpakolva tákolmány küzd a vízen
Vajon miért hagyta Őket magára a teremtő Isten
Vagy pénzvágyból,vagy hamis reklámból
Vagy az ösztönös menekülés szoritásától
Vállalva az esetleges fulladásos halált
Társába kapaszkodva tán menedékre talált
Az éhes hullámok megelégelték a jajveszékelést
Csapásokat mérve kezdték a kegyetlenkedést
A zsúfolt lélekvesztőre egy nagy ütést mértek
A hullámok hátán lovagló tengeri szirének
Száz darabra hullt a vergődő hajó
Szállt a légbe számtalan Allahért kiáltó szó
Melyet elnyomott a fuldoklók átka
Mert átkot szórtak Merkel Anyára
A tenger lassan megtömte bendőjét
Hagyta,hogy páran forduljanak mentőkért
A gyermekek, a tengerben alusszák álmukat
De itthagyták örökre fájdalmas átkukat
Az élve maradottak vándorbottal kezükben
Boldog jövőt láttak Európa szivében.
Sok keserüséggel,búval,fájalommal
Meg is érkeztek kinzó fáradtsággal
Hol nem várta Őket sem segély,sem munka
Plecsnis irományt kaptak a gyors visszaútra
Igy zárult a körtánc Merkel hivó szavára
Majd Őt is utoléri Isten büntető átka.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…