A lecsupaszitott Karácsony.

Nehezen fészkeli be magát lelkembe az adventi gondolat
Az esztendő váratlan terhei ránehezednek vállaimra
Kezeim mégis imára kulcsolódnak
Életünk létről,és egészségről szólnak

Nehezen élem meg, hogy gyermekeim eltávolodtak
A rangidőst szemeltem ki lelki-testi támaszunknak
S elérhetetlen távolba repült szerencsét próbálni
Hogy tudunk utána vész esetén segitségért kiáltani

Középső fiam családja ketté szakadt
Unokáink sorsa jelent nagy-nagy bánatot
Ajándék tehetségük csak remény maradt
Nagyszülői bokrétánk hamar elhervadt

Ajándékként kapott leánygyermekünk
Kiért áldozathozatalunk nem volt mérhető
Villámcsapásként elveszett egy új évi hajnalon
A fájdalom, hogy nincs benne egy csöppnyi szánalom

Reményünk maradt legkisebb gyermekünk
Gyermekáldásuk tompitja kiüresedésünket
A Karácsony misztériumát imáinkba rejtjük
Könyörgéseinket majd a fára helyezzük

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…