Posted by
Posted in

Életünk sora

Edit Szabó : Életünk sora Örök körforgásban éljük az életünk, eleinte nem is tudjuk mégis létezünk, megszületik gyermek és felcseperedik, megtanul mindent lehetősége szerint. Féltő szemek szülőknél a védelmezők, élő új nemzedéknek ők a felnövők, tisztes példát úgy látnak maguk előtt, erős gyökérből kapják az életerőt. Példamutatással nevelni emberré, végtelenség hálóját fonhatjuk köré, öregszik nemzedékünk, […]

A szerelemhez
Posted by
Posted in

A szerelemhez

Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]

Posted by
Posted in

Domboldalról

Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]

Posted by
Posted in

Feloldozza

B. Mester Éva   Feloldozza   Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult.     Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]

Posted by
Posted in

Árcsó

Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]

Posted by
Posted in

Úton a tavasz

B. Mester Éva   Úton a tavasz   Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért.   Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat.   Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya.   Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]

Posted by
Posted in

Régi történet

Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]

Posted by
Posted in

Egy szívdobbanás

A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban “Egy szívdobbanás” címmel rendezett irodalmi délutánon mutathattam be a “Balaton dicsérete” c. könyvemet, melynek borító képe leányom, Bajzik Anna Alexa tehetségét dicséri. A bemutatón nem csak a Balatonnal kapcsolatos verseimet hallhatta a közönség, de a kötetet ajánló dr.Cséby Géza szavait idézve:  “nagyon is női lélekkel megírt opuszok” ill. a […]

Posted by
Posted in

A Hold arcai

A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]