Edit Szabó : Életünk sora Örök körforgásban éljük az életünk, eleinte nem is tudjuk mégis létezünk, megszületik gyermek és felcseperedik, megtanul mindent lehetősége szerint. Féltő szemek szülőknél a védelmezők, élő új nemzedéknek ők a felnövők, tisztes példát úgy látnak maguk előtt, erős gyökérből kapják az életerőt. Példamutatással nevelni emberré, végtelenség hálóját fonhatjuk köré, öregszik nemzedékünk, […]
Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]
Észrevétlen becsempésztem, napjaim részévé tettem, azt a luxust, mit nem hittem, de most mégis megszerettem. Uszodának levegője, csalogató langyos vize, medencének kék csempéje, kiabálja, gyere ide! Hívogat, hogy ringathasson, hullámával simogasson, gondolatom eltereli, kisimítja, felpörgeti. Minden viccet félre téve, mi lesz ennek jajj a vége, lehet hogy már függő vagyok, mit szólnak majd a szomszédok. […]
Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]
B. Mester Éva Feloldozza Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult. Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]
Farsangi fánk furakszik furfangosan felém. Féktelen falánkságom fékezzem? Frászt! Fenét! Forrón finom… Formám féltve félreteszem. Felét.
Szeretni valakit, valamit fogni kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő. Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő. Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő. Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő. Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]
Rojtossá feslett szavak mondod, kifakítanak mártóztam hencegő szóbeszédben elbújtál világod lila ködébe a homályod elbódított érteni véltem, majd megértettem mondani kényszerültem mit elbeszélni lehetetlen az igyekezet, a nemes célok porrá finomodtak az okok a miértek, a lelkendezések homlokráncoló mélyülő remegések mind, mind hasztalan kiáltanak és egyre azt rebegte ajkad ami fölött s alatt […]
Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]
B. Mester Éva Úton a tavasz Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért. Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat. Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya. Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]
