Ahogy a talpamba fúródott
szúrós szálka fájdalma.

Úgy jársz-kelsz fejemben,
lépteim magam mögött hagyva.

Csak vágy, a pillanat öröme
mi a szívemet hajtotta.

De ma egyre csak szilánkosodik
bennem emléke napjaimnak...

Milyen volt úgy sétálni a réten.
- Terád közben nem gondolva.

Kovács Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Évekkel ezelőtt kezdtem írni, amolyan mentális kieresztő szelepként, vagy ahogyan mostanában nevezni…