Vihar az erdőben

 

Szurdokerdő dús lombja közt

viharos szél ront, süvit.

Futára a vész orkánnak

ítéletről hozott hírt.

Érkezik a vad természet

dúló-fúló örege,

az ártatlan is remegve

inal, iszkol előle.

Vicsorogva, torz pofával

reccsent, roppant ágakat,

haragjába nem kíméli

a vétlen erdőlakókat.

Nyögnek, sírnak az útjában

kalimpáló ágkezek,

tépi, rázza és cibálja

a zsenge zöld levelet.

Zörren, koppan amerre jár,

hangos tőle ős erdő.

Ki tudja azt, mi bőszíti,

de hírtelen ernyed ő.

Csendesül a féktelenség,

nyomában az értetlenség.

Fáradt, lagymatag  erő.

Bajzikné Panni az Irodalmi Rádió szerzője. Minden vers természetem kivetülése, önmagam, lelkem, melyeket BAJZIKNÉ PANNI néven publikálok! Költeményeim…