Nézem a nagy erdőt, nézem a rétet,
virágoskertben a megannyi szépet.
Majd tekintetem az utcára vetem
s az ott sietők arcát keresem.
Ők mosolytalanok, tele titokkal.
Közömbösek talán, vagy terheltek gonddal?

Ha ők nem boldogok, boldogság hol van?
S ha látom, hogy tudjam, melyik az olyan?
Az gondolat? Érzés? Könny? Talán vérzés?
Rejtőző vonzalom? Feltárult féltés?
Egy kacagó ajak? Mosoly az arcon?
Vagy csupán képzelet? Egy édes, szép álom?

E bujkáló titok mikor jön elő?
És hogyan tudom meg, hogy ez éppen ő?
Valami jelet ad? Suttog néhány szót?
Vagy a nyakamba dob egy erős lasszót?
Érkezése talán pezsdíti vérem?
S lángra lobbanok, ha forróságát érzem?

A sorsnak, életnek válaszát várom,
s megkapni: a karom, szívem kitárom.
Nézem a nagy utat, s távot, mit mutat,
mert, ha ott egy is van, hozzám eljuthat.
Fény és kar ölel át. Érzek nagyon jót.
Már régen mellettem volt. Hát, miért nem szólt?!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…