Csendes házak között, kedves dalok szállnak,
békét, szeretetet kérnek a világnak.
Messze-messze küldik ez őszinte vágyat.
Így – talán – mások is hozzánk eltalálnak!

Zeneszerzők mindig lenyűgöztek engem.
Hogy ilyent nem tudok, biz’ el kell viselnem.
Ezt azért tétlenül mégsem nem nézhetem!
Így – húr helyett – papírt, tollheggyel pengetem.

Vers, rokon a dallal, mint szőlő a borral:
vers és szőlő még alkudoz a sorssal,
de dal, bor jókedvet, barátságot forral.
Öröm együtt lenni: vidám barátokkal.

­­*

Mátrai-bükki táj, hol szomszédságba ér,
a huszonnégyes út hol Tarnán hidat kér,
tündököl egy falu a dombok közepén.
Mely a távolba is hívón int: – jöjj felém.

Bükktől jön a hajnal, a Nagy-hegy felől dél,
Darnó-hegy vet árnyat, ha Nap aludni tér.
Ilyenkor falu is több csillagot cserél,
s ki gyúl fent a váron a bűvös éji fény.

Karbon- kori vulkán gyúrt itt nagy hegyeket,
beltenger formálta, mosta a völgyeket.
Az idő tájképet gyakran cserélgetett,
s Nap varázsolt ide sok féle életet.

E kicsi hazában sokféle ember járt.
Pogányok, hívőkkel váltogatták egymást.
Nemzetek fiai vívtak sokszor csatát.
Végül: a jó palócok vertek itt tanyát.

Az ezer évek itt, létnek sorsot szabtak:
olykor mohón vettek, máskor szűken adtak;
de kezdettől végig szorgosak maradtak
s sorsok játékával szépeket faragtak.

Voltak itt: kőbányák, dombba vájt kőlyukak.
Egykor poros utak, mára már burkoltak.
Hegyen van Nyírjestó, lent vizek fakadnak.
Üzletek, vendéglők ételt, italt adnak.

Erdők festegetik a gyönyörű határt
Kertekben virágok lehelnek illatárt.
Hitet nyújt a templom, erőt hirdet a vár.
Itt az igaz ember boldogságra talál.

Követelt az élet, itt gyakran sok erőt,
de születtek hősök, kiktől a rossz ledőlt.
Egykori kis falu, ma városnyira nőtt.
Hozzon sors Siroknak: sok, szép, boldog jövőt!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…