Ha látsz gyökerestül kitépett virágot,
Kertedben, gondosan elülteted,
Meghálálja vajon a gondoskodásod,
S illatával köszöni meg, neked?
Ha látsz kóbor állatot, nem vadat,
Vajon megállsz-e rajta segíteni?
Megadod-e újra azt az álmot,
Mi életében megszakadt neki?
Ha látsz egy embert, élete alkonyán
Ki az utcán, egy padon “vert” tanyát,
Segítesz-e, vagy undorral, flegmán,
Fejed elfordítva haladsz tovább?
Reggel vajon mit látsz a tükörben?
Embert, vagy törpe agyú “óriást”,
Ki segít másokon, vagy kevélyen
Tömjénezi fennhangon önmagát?
Kérdések, melyre te tudod a választ
Ez világ most dölyfösen embertelen.
Ha kilógsz a sorból, üvöltve támad
Rád az ellen, az ostobán kegyetlen.