Mi szeretnél, az minden lehetnél,
Hisz a Hold arca is rád mosolyog.
Február idusán bár titkon remél
A test, de tavasz helyett a tél kopog.
Sok régi emlék ilyenkor visszajár,
A Hold, mint te is, némán emlékezik.
Énekében a szférák zenéje már
Napfényt idéz, ha dallama felhangzik.
Tavaszt idézőn a nap is felragyog,
A Tél félelmében már csak vacog,
Te indulsz, hogy megvalósítsd álmaid.
De a szobában még elkél a meleg,
Tavasz szóra szíved megremeg,
Érzed, teljesülnek féltett vágyaid.