arc arc nélkül ragyog
aranylón izzó vágya
epedve, forrón hevíti
fényében könnyeden meríti
szem szem nélkül figyel
mozdulatlan csendjével
bizonyossága nyitja meg
örökké szomjas tekintetet
száj szó nélkül suttog
merengőn tűzben csókol
enyeleg kéje csupaszon
szelíden és trillázva dalol
kéz kéz nélkül tapint
selymesen és lágyan ring
erőtől, dactól duzzadva
összeforrnak a Napban
szív szív nélkül szeret
örömkönnyekben nevet
elfogad mindent mi tett
mi érzést, gondolatot rejt
Nap Nap nélkül ont hőt
olvaszt, szólítja a Nőt
lélek pincéjének borát
vígan hörpintik életen át