Jéghideg álmomban tapogatok körbe.
Toporgok, mint a vad, esve mély gödörbe.
Vágyom az égi fény biztonságot adó
ölelő sugarát, s kezembe fogható
gyógyító balzsamát kóborló lelkemen,
a korcs éjszakától rettegve elkenem.
S tudom, felébredve a farkasveremben,
egyszer majd valaki kihúz onnan engem.