Edit Szabó : Magányban

Elegáns sötét ruhában
férfi ül a park árnyában,
megpihen a liget padján,
ismeretlen gond ül vállán.

Oly idegen helyen járkált,
sötét ruhája válasz tán,
szükség vitte sarki boltba,
nincs már aki vásárolna.

Cigaretta a kezében,
a park fái idenéznek,
fejét mélyen lehajtotta,
virág illat sem ér oda.

Számlát nézi tekintete,
sosem volt még a kezébe,
nagyon nagy úr ám a szükség,
üres asztal, nincs ünnepség.

Nincs már aki várjon reá,
nincs aki a karját fogná,
megölelné haza érvén,
benne az örömét lelné.

Egyedül a nagyvilágban,
hosszú az út, magány társa,
meg kell élni az életet,
ez a sorsa az embernek.

Bőcs,2017.03.05

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…