Volt egyszer egy csodálatos álmom.
Nagyon szerettem, szerettek engem is.
De vad vihar süvített át a téli tájon,
Már minden álom, törött cserép, avítt!
Csodás volt a két gyönyörű szempár,
A lágyan omló selymes hajkoszorú.
Mely megigézett minden éjszakán,
S én boldog voltam, nem szomorú!
De talán egyszer visszatér az álom.
S újra hozzám repül a kék madár.
Vállamon ül majd, nem egy tar faágon,
Szeretet zsoltár újra messze száll!