Oltár előtt hideg kövön térdepelve,
Szemed a kereszten, elméd zajong,
Kiszabott penitenciád ismételgetve,
Nyúzott ízületed bántóan sajog!

Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek,
Csak a világ szemében lehetsz rovott,
Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek
Reményt, csak fuldokló kárhozatot!

Tudod, a két világ ott lakik benned,
Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat,
Zsolozsma, melyet meg kellene tenned,
De szabad lelked lázadva tagad!

Tényleg ezt akarta volna a fiú?
Ki a szeretet magvát hintette el,
S lám, mivé lett a tanítás, a sok hiú
Váltotta garassá a csodás érmeket!

Mormolod csendben, mit kiszabtak rád,
Várod, hogy szívedben legyen nyugalom,
De érzed, ez egy egészen más világ,
S a fény játszik a színes üvegablakon!

Csak a csend, ami nyugtatóan hat,
Bár lüktet a térded, fáj a derekad,
S ha a penitencia a végére ér,
Biztos lehetsz, megfizettél mindenért!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…