A vágyak serege, mint tatár horda
Tör rád, s agyadban a sejtelem
Ver tanyát hisz az időd mákonya
Mikor oszlik el, megfejthetetlen.
Lassul a tempó, de a bakancslista
Még leporellóként pihen az agyadban
Meddig tart a léted e néhány oldala?
A választ még ízlelgeted magadban.

Hisz oly jó lenne ha a homokóra
Üvegében, visszafelé folyna a homok.
Csak egy kicsit, gyermek lenni újra,
Megélni boldog percet és napot
Melyet oly lazán engedtél elmenni.
Hisz fel sem fogtad: az idő mint a pára
Oly gyorsan tűnik el, és észrevenni
Nem fogod, csak későn, túl sokára.

Gyermeki lélekkel pillangót kergetni
Mely válladra száll és ott megpihen,
A gyönyörű perceid szívvel szeretni
Elmélyülni a képzelt élet-mesében.
Mint kicsi gyermek, élni a mának
Míg az időpitypang deszantjai szállnak
S az élet homokszemnyi pillanata
Rajzol szeretet mosolyt az arcodra.

Repülni magasba, széllel, madárral
Hallani ahogy a hinta nyikorog
Majd később szeretni, féltőn alázattal
Érezni, oly jó, hogy vele vagyok.
Szeretni, szeretni, szeretni odáig
Még eljön majd az utolsó pillanat
Kedves szeme kísér az út túloldaláig
Ahol a fény és szeretet fogad.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…