Furcsa ez a világ amelyben élünk
A hatalom, a pénz a legfontosabb.
Mindentől és mindenkitől félünk
Agymosógép ma a legszorgosabb.
Van-e valami ami még a tiéd?
Nem máséval, másért robotolsz?
Sok az éhes száj,és durva a pribék
S már az sem tiéd, amire gondolsz.
Érzed, elvesznek tőled mindent
Mert az agymosás az új ideológia.
Semmivé lesz minden ami szent
Hajlott hát, törött gerinc a ma
Elvárt magatartás. Sírni? Minek?
Hisz nem figyel már reád senki
S ha igen, akkor sem hallja meg
Mit szeretnél vele megosztani!
De ha feladod, meghal a remény.
Igaz, az élet, mindig kőkemény.
A tavasszal új érzelmek születnek,
Csodás gondolatok majd körbe vesznek,
Kitárul a világ, megszűnik a csend.
Idefenn várnak már és nem odalent.
Ha összefogunk, porba hullik majd,
Mindaz ki jót, csak magának akar.