A vihar …

Mint a villám hirtelen,

elszállt a félelem.

A mennydörgés nagy robaja,

az elemi erő

minden fénye és zaja,

a puha selymes fű

lágyan simogatva,

– vizesen-

mezítelen talpamhoz tapadva,

egy forró és nehéz nap után

a vihar megérkezett!

S az elmúlt éveknek –

itt vége lett!

Az a sok szorongás …

mi feszített fájt –

egy hosszú évig,

a sok évi félelem,

ami csak voltál végig!

Szorongásom …

mint vízen a buborék

úgy pattant szanaszét.

Ott, ott a tónál,

valami csodaszép –

megszületett bennem,

lelkem újra ép.

Barátaim és rokonaim

köréből kiszakadva,

egy idegen ember oldalán

magamra maradva,

egy viharos éjszaka közepén

újra szabad …

és önmagam lettem én !

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…