Megtört a csend és ébren álmodom
Szavakból fonok hálót és hordozom
Tovább a keresztem, mely oly nehéz
Bármerre lépek, sár és rút penész.

Visszahúz a zsombékos ingovány
Lábamra a sár, mint hínár tapad
Hajózni kéne, szól a kapitány
De én maradok, az idő meg halad.

De túl a sáron, túl az ingoványon
Vár egy gyönyörű napsütötte táj
Álmomat feladni soha nem fogom
Talán ott rám is még valaki vár.

Elmúlik egyszer az ártó gonosz átok
Eltűnnek a gondok a fejem fölül
Gitárom húrjain majd új zenét játszok
Talán a kósza szél is velem fütyül.

Vidám lármában jólesik, ha látom
És megnyugodva dőlök hátra majd
Teljesül a dédelgetett álmom
Az ingovány már messze elmarad.

Mindenkinek, aki velem együtt hiszi: végtelen ingovány nincs! Egyszer a nap is szebben ragyog, messze mögöttünk lesz a zsombékos ingovány!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…