Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]
Gitárom húrjait halkan pengetem, Az eső veri monoton ablakom, Nem áll össze a dal, bárhogy is akarom, Egyik sem az a hang, ahogy én szeretem. Engedd, hogy szeresselek csak messziről, Ne fonj kötelet a nyakamra semmiből, Tedd mindig úgy és azt, mit a szíved akar, Legyen bár tél vagy nyár, hó vagy csak zivatar. Dallamot […]
Ha látod, hogy megroggyan a térdem, Segíts talpra állnom, ne kelljen kérnem, Hiszen el kell érnem a fényt, Mielőtt elnyel a sötét Véglegesen!
Oly sok a kérdés, a válasz kevés Megtalálni, rájuk a feleletet meddő gondolat, vagy csak megérzés mindez már itt nem, csak odaát lehet? A mát éljük csupán, a tegnap elmúlt rettegés fájdalom mi vezet a jövőbe? A sors rángat , mint egy szalmabábút tervezni nem szabad semmit előre? Vezeklés az élet, ősök bűneiért? De nem […]
Lihegek, pihegek, az elmúlt napoktól kimerülten pihenek. Magamtól kis szünetet kéregetek, de megállni úgy tûnik nem lehet… kerget a képzelet. Ezt ismered?