Edit Szabó : Város felett
Magasan a város felett
csudaszép nő elmerengett,
buborékok foszlányán át
körbenéz a folyó partján.
Emlékek homályában jár,
fel-felderül látóhatár,
messzeségben révedezik,
tekintete távolba visz.
Uszályos hosszú ruhája,
szeme kékje vetül rája,
emlékezik vagy csak ott ül,
vágyaiban messze repül.
Magasan a város felett
mint kilátó úgy integet,
felette van a világnak,
rejtőzik benne a vágya.
Egyedül van, hol a társa,
magányában talán várja,
éber szemek oly szívesek,
nyílik bennük emlékezet.
Bőcs,2017.05.12.