Posted by
Posted in

Idő rajzol arcomra…

Fénykép mit nézek enyém, ifjúkori Lám az idő mily gyorsan repül zsong az elmém, gondolat bolyong mit látok az már nagyon távoli. Csoda kéne, hogy visszarepüljek oda, hol az öreg test felöltözik újra fiatalnak.Tétovázom, jót szül ez a móka? De tudtam, fiatal már nem lehetek. Idő rajzol arcomra. Ráncok, vagy hieroglifák? Látom őket naponta a […]

Posted by
Posted in

Alkony

Oly szép az alkony itt a Tisza mentén, hol partfalak közé szorítva most lágyan áramlik a víz vöröslő hullámain az ég kárpitja tükröződik vissza. Hullámok fecsegése töri a csendet mint álmos, halk gyerekzsivaj toronyóra kondul, időt jelez a szél elült már nem neszez nap is lebukott a horizonton túlra. Nyugalom járja át, fáradt testedet. Evokáció: […]

Posted by
Posted in

Akácvirágzáskor

Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]