KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT

(Emlékezés)

Életedben mindig mosolyt tudtál adni,

Példamutatással biztatást nyújtani.

Embertársaidhoz önzetlen fordultál;

Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát.

Sírban pihent régen férjed s két gyermeked;

Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet.

Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak,

Te tetted dolgodat erős akarattal.

Voltak szép napok is, unokát öleltél,

Megszületett Eszter, dédi mama lettél.

Láttad cseperedni, boldogan nevetni,

Szeretet-mosolya eljutott szívedig.

Életed alkonyán köszönted Istennek,

Kapott ajándékot, csodaszép kincsedet.

Imádságaidba foglaltad a nevét,

Fohászod ő érte küldted az ég felé.

Lement a Nap s fordult az idő estébe,

Fellapoztad könyvünk, tárházát emléknek.

Gondolatban újra ifjúasszony lettél,

Minden bút, bánatot általa feledtél.

Köszönetem küldöm utánad az égbe,

Megerősítetted bicsakló reményem.

Soha ne adjuk fel, egyetlen tett elég,

Visszaadni bárki vesztett életkedvét!

Ezzel a versemmel gyújtok újabb mécsest,

Sírhalomra teszem, mely neve: EMLÉKEK.

.

Budapest, 2017. május 22.

  1. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…