Percember

Csak még egyszer felmehetnék
Az ősi Hargitára
Percemberként búcsut inthetnék
Az Ó és új hazának
Leszámolnék az élettel
A zsákomba tett fegyverekkel
Tollal és phonendoscóppal
Fájdalmakkal és gondokkal
A cethal gyomrába vágyódom
Hogy elfelejtsem minden álmom
Hogy megtisztulva partra vessen
Ninive megváltását keressem
De a cethal vár a parton
Várja: hogy igéretemet megtartsam
Hogy a város sorsáról a döntést megtudja
Merre vezet Isten útja
A cet hazavinne Európába
Mely ma a bűnnek fertálya
Új izmusok melegágya
A világuralom csak a vágya

A halandó elvesztette értékét
Bilincsrefűzve jelenti mértékét
A jövő rabszolgatartó társadalmának
Ez lett igazán okozója a kiábrándultságnak
Az emberiség lelki válságának
Ezért születnek sorra a percemberkék
Hogy zsebeiket arannyal, ezüsttel kitömhessék
Istenként szervezik a világot
Pedig a bölcsektől nem kaptak virágot
Dúsan burjánzik a pénz-spekuláció
Ezzel a csúcsra hágott a manipuláció
Fényévekre elválasztva testvért a testvértől
Elszakitva vele múltat a jövőtől
A percemberek csillaga hamar lehullik
Ám romboló hatásuk soha el nem múlik
Kitárt karokkal csak bénán szemléljük
Hogy hátunkat fesziti temérdek sok vétkük
Amiben bizhatunk: a megváltás ereje
Addig, mit hordnunk kell Krisztusnak keresztje.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…