Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]

Edit Szabó : Utak mentén Minden út máshová vezet, megváltozik az életed, egyenesen vagy keresztbe ne félj tőle, hagyd, vezessen. Mindent magadban keress, mert élni kell az életed, napfényre hull sötétség, emelkedj ki mindenség. Küzdés, harc az élettel, Istened se feledd el, haladj élet tengerén, valóságban van remény. Legyen nyitva a szemed, szavaid úgy csengenek, […]

Edit Szabó : Egyenesen nem keresztbe Gondold végig az utadat, porral lepte lábaidat, vitte messze életedet, keresztúthoz hol érkezett. Sima úton visszatérés, hited lehet önmagadért, választások megakadnak, utak göröngyei fogynak. Keresztúthoz mikor értél, választásban te döntöttél, egyenesen csak előre kitűzött célt mindig nézve. Keresztutak ára sorsod, önmagaddal vívódásod, döntéskényszer nincs már benned, keresztutak eltévedtek. Bőcs,2017.05.16.

Élt egyszer egy ember az erdőn békén, sűrű bokrok mélyén sátorban lakott. Rég elindult ő a szenvedés ösvényén, és azóta megtépázott élete zaklatott. Betegségben remény nélkül rongyokon, gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott. Nem jutott túl soha sem a gondokon, de híres büszkeségére nagyon vigyázott. Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza, iskolapadot koptatott és tanult […]

Drága Uram! Hozzád szól fohászom, Annyi rossz dolog van ezen a világon! Nagyon összecsaptad, több idő kellett volna A teremtéshez. Az ember átrajzolta Világ újrarendezéshez! Most kicsit úgy tűnik, visszaüt a dolog, Az ember nem tiszteli, honnan származott, Olyan érzésem van, a levegőt lecsapva Adtál egy pofont a semmi nagy arcára! * Igen, fiam! Elismerem! […]

Edit Szabó : Várakozás Sötét éjnek mély sugára szerelmespár alakjában, ruhát öltött végtelenség, a szerelem olyan mélység. Piros rózsa lángja villan két domb közé égőn csillan, férfi adja át szerelmét, forró csók a meglepetés. Virít rózsa szerelemért, ölelő kar a gyönyörért, szelíd mosoly ragyogása szerelmespár álmodása. Kar fogja át a derekat, arc simítja a vállakat, […]

Edit Szabó :   Rémület    / Imajo /   Leszakadt az ég villámlás és mennydörgés, beszorul a lég, fényes nappal sötétség, szívek dobbannak, félelem ül agyakban, égi kegyelem, védd meg embert Istenem !  

Edit Szabó : Város felett Magasan a város felett csudaszép nő elmerengett, buborékok foszlányán át körbenéz a folyó partján. Emlékek homályában jár, fel-felderül látóhatár, messzeségben révedezik, tekintete távolba visz. Uszályos hosszú ruhája, szeme kékje vetül rája, emlékezik vagy csak ott ül, vágyaiban messze repül. Magasan a város felett mint kilátó úgy integet, felette van a […]

Csend van! S én némán figyelem Belső énem apró rezdüléseit, Törölve mindent, mi bántott, zaklatott, Csak a lelkem hangja az, mi lelkesít! Őrült világ kavarog körülöttem, De kívül marad zárt világomon, Az érzés, mit annyira szerettem, Halványulni látszik e napon! Óh, nem! Mégse! Nincs az az erő, Mi elszakíthat tőled, jól tudom, De bármikor jöhet […]