B. Mester Éva A félkész vers Mennyi mindent hagynak el a nyaraló vendégek! Órát, könyvet, szemüveget, játékot, térképet. Ha keresik visszaadom mindegy, milyen érték. (A felbontott ital enyém, hiába is kérnék.) Ám legutóbb mást is leltem. Meglepetésemre, találtam egy félkész verset. Nem fejezhettem be! A vágyódást jól ismerem, az albérlőm […]
B. Mester Éva Primadonnák Kaporillatú takaros kertedben most elvadult bodzabokrok nyelik el, az arra bujkáló fényeket. A szőlőindák téged keresnek mindenütt. A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva kopogják rejtjeles üzenetüket. Hol lehetsz? Egy darab vakolat utánad indult, a cserepes virágok tetszhalottá váltak, a fűtési rendszer tönkrement a télen, a mérsékelt fűtést legyőzte […]
B. Mester Éva Akard a májust! Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt. Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt? Bíztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid! Figyeld a májust! Szeretni készül, levetkőzte már fagyosszentekkel táncait. Akard […]
Már miért nem félek? Lassan pirkad a reggel A távolban fény dereng Az élet folytatja útját Nem kutatja senkinek a múltját A félelem bennem megkövesedett A földi megváltás rég reményt vesztett Tapogatózva a rádió felé nyúltam A megszokás rabságába estem A meglepetés kelepcéjébe kerültem Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik. S egy délutáni naggyülésen megmérettetik Még […]
Útra kelve. Hány élet kéne még, hogy bejárjam- e Földet, s akárhonnan mindég visszajöjjek. Szállni fenn mint a madár, vagy ülni vasparipán, vagy gurulni négy vagy két keréken, megbújni egy- egy szép vidéken. Felhők mögé nézni, mit elfúj a szél, vagy hallgatni mit az út pora mesél. S mondanám az út végére érve , […]
Hommage a Petőfi Sándor! Ötven éves megtört fényben Dul az emlék az emlékezésben Helytállásról bátorságról Golyó ütötte gyors halálról. Árkot ásott a vert gondolat Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt Szótárunkból is lassan törölte magát Mert kiizzadta igazság tartalmát. Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba De ne feledd : gyáva népnek […]
Emlékező tüzek! Ma is száll a pernye a Vencel téren Égő emberi hús émelyitő illata keveredik a friss sör illatával A távolban pálinkagőzben zengnek a harsonák Fel-fel ploretárok zúgják a bevonuló katonák Pesten a Múzeumkertben 17 éves ember küzd a halállal Benzinnel leöntött teste fáklyaként világit az éterbe Elvetve magától a megélhetetlen életet Reménytvesztettsége miatt […]
Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]
Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]
Az éjszaka csendjében Beborult az ég,igy korán esteledett Elfáradt agytekervényeim hamar elmerengett Félrevonulva apró szobám magányába Elrejtezem öreg-roskadó fotelom árnyékába Egyre vadabbul dörömbölt a múlt Elkergettem,igy gyorsan hamvába hullt De ittmaradt a ma sokasodó gondja Mely lehet, hogy beleolvad a holnapomba És könnyen lehet öregkori terveim bolondja Természeti csapások hullnak fejünkre Mert az Úr megrázta […]
