Edit Szabó : Tűz rózsája

Tengerparton Hold fényénél
szép leány ül sötét mélyén,
gondjaitól arca terhes,
gondolata járhat messze.

Tűz melegét alig érzi,
rózsaszála kezét sérti,
vágyaiban él a férfi,
emlékében idézgeti.
Messzire ment szellők szárnyán,
szerelmese olyan árván,
tengerparti kövek között
lelkébe félelem költözött.

Viszatér-e a szerelem,,
kínlódása mély gyötrelem,
tűzbe vesse a virágját,
áldozza fel boldogságát?

Szerelem virága rózsa,
nem hajlik a búcsú szóra,
árva virág, árva leány,
várja őket még boldogság.

Tűz a parton had lobogjon,
fénye messzire mutasson,
égő lángját vigye a szél,
a reménnyel örökké él.

Bőcs,2017.06.11.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…