A lepel lassan hullik le a földre,
Mit takar, most felszínre kerül.
Így éled az életed, elrejtve,
Néha feltörő könnyeid, de legbelül,
Ha sírás fojtogat, zokog a lelked,
Kifelé, arcodra torz mosoly kerül,
Csak az látja, mi zajlik benned,
Ki együtt él veled kívül és belül!
A választás sokszor nem a tiéd,
Hisz akaratod ellen dolgozik a lét,
Ha okos vagy, a hibákból is látod
A helyes irányt, az elérendő célt!
Légy okos! Hisz annak születtél,
Mivé leszel, hidd el, csak rajtad áll,
Feljutsz a csúcsra szakadékok mentén,
Vagy lezuhansz, és elnyel a mocsár!
Néha kell hogy elrejtsd belső éned,
S titkolnod kell nemes érzelmeidet,
De elfojtani a vágyat, mely belül éget
Olyan, mint feladni mindazt, ami éltet!
Légy szabad! Hogy feltöltsenek téged
A boldogság, szeretet hullámai,
Az energia, mit belőlük nyerhetsz, léted
Minden percét megszépítheti!

Ember! Fogadd meg ezt a jó tanácsot,
Boldogság, szeretet legyen lételemed,
Ha így teszel, hamarosan meglátod
Az utat, mely a fényhez elvezet!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…