Útra kelve.
Hány élet kéne még,
hogy bejárjam- e Földet,
s akárhonnan
mindég visszajöjjek.
Szállni fenn mint a madár,
vagy ülni vasparipán,
vagy gurulni négy
vagy két keréken,
megbújni
egy- egy szép vidéken.
Felhők mögé nézni,
mit elfúj a szél,
vagy hallgatni
mit az út pora mesél.
S mondanám
az út végére érve ,
mindez megérte.
Majd megpihennék
itthoni hant alatt,
mert mi az enyém
e maroknyi föld maradt.
Miskolc 2017. o6.23.