Visszatekintés

Tél-tavasz, tél-tavasz futnak az évek
Sok délibábos nyár elvitte az emléket
De jó lenne a földgömböt megforgatni
Ami rossz volt egytől egyig mind lerázni

Röntgen szemmel tetteinket mazsolázni
A még élő emlékeket mind csokorba zárni
Ami jó volt, ami szép volt közkinccsé tenni
Ami rút volt, ami bántott:végleg elfeledni

A szeretet bölcsője a gyermekévek lehetősége
Ha birtokolni tudtad ,szülője az édesanya méhe
Mikor felnőtté váltál nehézséget nem találtál
Átoltani gyermekedbe,mert ott rejtezett szivedbe

Ha hazavitted s feltártad a gondokat
Mázsás súlyokkal terhelted családodat
Ittál volna vizet a krisztusi forrásból
Jobban merithettél volna az Úr áldásából

Mit makacsul elterveztél gyermeked jövőjéről
Ha nem gondolkodtál az élet szövevényéről
S nem fordultál fohásszal a feszület lábához
Nem jutottál sosem a békés megnyugváshoz

Szüleid szeretetében soha sem csalatkoztál ,
Lehet,hogy gyermeknevelésben tőlük többet vártál
De tapintatosan nem kötötték meg soha kezünket
Ezzel nem csorbitották nevelési-kedvünket

Nagyszülőként próbáltuk követni nevelési elvüket
A változó világban nem követhettük megszokott tervüket
Új stratégia szükséges az erkölcs megtartásához
Csak ez vezethet tartósan az Úr áldásához.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…