Visszatekintés
Tél-tavasz, tél-tavasz futnak az évek
Sok délibábos nyár elvitte az emléket
De jó lenne a földgömböt megforgatni
Ami rossz volt egytől egyig mind lerázni
Röntgen szemmel tetteinket mazsolázni
A még élő emlékeket mind csokorba zárni
Ami jó volt, ami szép volt közkinccsé tenni
Ami rút volt, ami bántott:végleg elfeledni
A szeretet bölcsője a gyermekévek lehetősége
Ha birtokolni tudtad ,szülője az édesanya méhe
Mikor felnőtté váltál nehézséget nem találtál
Átoltani gyermekedbe,mert ott rejtezett szivedbe
Ha hazavitted s feltártad a gondokat
Mázsás súlyokkal terhelted családodat
Ittál volna vizet a krisztusi forrásból
Jobban merithettél volna az Úr áldásából
Mit makacsul elterveztél gyermeked jövőjéről
Ha nem gondolkodtál az élet szövevényéről
S nem fordultál fohásszal a feszület lábához
Nem jutottál sosem a békés megnyugváshoz
Szüleid szeretetében soha sem csalatkoztál ,
Lehet,hogy gyermeknevelésben tőlük többet vártál
De tapintatosan nem kötötték meg soha kezünket
Ezzel nem csorbitották nevelési-kedvünket
Nagyszülőként próbáltuk követni nevelési elvüket
A változó világban nem követhettük megszokott tervüket
Új stratégia szükséges az erkölcs megtartásához
Csak ez vezethet tartósan az Úr áldásához.