Edit Szabó : Engedtelek…
Késő őszi találkozás
még néha biz’ gondolok rá,
titokzatos jövés-menés,
test a tesnek felismerés.
Hosszú sötét álom mélyén
feltámadás hirtelenség,
beszélgetés, vendéglátás,
lelkeknek kiszabadulás.
Örömmel várt valamivel,
közösen fogyasztottuk el,
kíváncsiság tekintetén,
mosoly szája szegletén.
Test a testtel találkozott,
sors a sorssal így bírkózott,
egymás két szemébe nézve
nem várt érzés születése.
Fájdalom most mélybe merült,
látva arcom fényre derült,
vártam a szabadosságot,
láttam a kinyílt virágot.
Megijedvén a szeretet
nem hitte, hogy szerethet-e,
szíved mélyén vérzik a seb,
évforduló neked üzent.
Aki elment, szeretheted,
aki elment, emlékedben
veled marad, nem felejted,
de életed még a tiéd.
Elengedlek, ha te kéred,
szeretni még neked vétek,
erőszakkal nincs megértés,
erős légy még, hogy szeressél !
2017.07.09.