JÉGESŐ SEM ÁRTHAT
(Irodalmi találkozónk emlékére)
Magas sudár tölgyek
védelmezőn körénk
fonják ág-karjukat,
ernyőt tartva fölénk.
Leveleik bűvös
susogása hallik,
amott kis madárka
veri fel a csalit.
Szép korúak, ifjak,
vidám túra-csapat
csúszkál ide-oda,
könnyen fel nem adja.
Lábak elé nézni
nagyon hasznos tanács,
dagonyázni lehet,
mert, bizony nagy a sár.
Végre, hogy felérünk
magas hegytetőre,
nagyot szusszanunk, hogy
kapjunk új erőre.
Lefelé a lejtőn
köves úton lábunk,
néha megbicsaklik,
ám a “sarat álljuk”.
Ég-kékje lombok közt
meg-megvillan pajkost,
nem tudtuk még akkor,
eső jön hamarost.
Mire vége lett a
babgulyás-evésnek,
novellák és versek
csodálatos képek
megtekintésének,
meghallgatásának;
villámlott és dörgött,
szörnyű vihar támadt.
Annyi időnk maradt,
összekapni magunk
nagy jégeső elől,
el ne ázzon batyunk.
Azért emlékeink
gondost elmentettük;
Árpi és Adrienn
köszönet érettük.
Miskolc, 2017. július 8.
- Moravetz Edith
Igen mozgalmas találkozó volt ez, a szép vers szerint. Az egész nap hangulatát kiválóan érezteti a versed.
Kedves Kitty! Nagy szeretettel köszönöm az olvasást s véleményedet! Igen, csodálatos volt a hangulat!