JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

(Irodalmi találkozónk emlékére)

 

 

Magas sudár tölgyek

védelmezőn körénk

fonják ág-karjukat,

ernyőt tartva fölénk.

 

Leveleik bűvös

susogása hallik,

amott kis madárka

veri fel a csalit.

 

Szép korúak, ifjak,

vidám túra-csapat

csúszkál ide-oda,

könnyen fel nem adja.

 

Lábak elé nézni

nagyon hasznos tanács,

dagonyázni lehet,

mert, bizony nagy a sár.

 

Végre, hogy felérünk

magas hegytetőre,

nagyot szusszanunk, hogy

kapjunk új erőre.

 

Lefelé a lejtőn

köves úton lábunk,

néha megbicsaklik,

ám a “sarat álljuk”.

 

Ég-kékje lombok közt

meg-megvillan pajkost,

nem tudtuk még akkor,

eső jön hamarost.

 

Mire vége lett a

babgulyás-evésnek,

novellák és versek

csodálatos képek

 

megtekintésének,

meghallgatásának;

villámlott és dörgött,

szörnyű vihar támadt.

 

Annyi időnk maradt,

összekapni magunk

nagy jégeső elől,

el ne ázzon batyunk.

 

Azért emlékeink

gondost elmentettük;

Árpi és Adrienn

köszönet érettük.

 

Miskolc, 2017. július 8.

1. Moravetz Edith