A Duna

Mikor Árpád megpihent Pannonia tágra nyilt mezején
Földbe gyökerezett lábakkal siklott szeme a Duna reliefjén
Lova meglátva a Dunát szinte levetve lovasát felágaskodott
Több bámuló harcos lova meg szinte megbokrosodott

A folyó méltósága, vagy különös látványa
Volt cselekedetüknek váratlan magyarázata
Sátorverés lett következménye Árpád parancsára
S ez lett végül is a magyarok honfoglalása

A folyó büszkén haladt kitaposott útján
Sohasem ábrándozott jövőjén,vagy múltján
Pedig tanúja volt véres harcok sorának
S emlékét őrzi ma is az ősók hős-korának

Árvizek,aszályok játékát élvezte
Partját mindenütt dús vegetáció övezte
A tetterős ember partját szabályozni kezdte
A folyó erejét közben csaknem elfeledte

Az emberrel vivott harcát elvesztette
De a szeretetét végleg megnyerte
Hálássá válik, hogyha kényeztetik
A régi harcibárdot már végleg elvetik

Mindennapi ivóvizünk biztositja
Hátán kirándulók százait szállitja
Vizi kultúránk kiszolgálója
Világversenyek szállásadója

A szomszédokkal összeköti népünk
Ezért a Duna lett a büszkeségünk
Segit,hogy Európában megerősödjön a béke
A folyő így lett lassan hazánk büszkesége

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…