Jacsó Pál: Szavakat rostálok

Szavakat rostálok tonnaszámra,
s meghajolok a ráadásra.
Egyenlegem jött üzenetben:
minden hangomért megfizettem,
de otthagytam némi tartalékot,
hát elhozhatom a maradékot.
Ha kopottasak, hát fényesítem,
a simulókat megérdesítem.
Legyen édes-sós-keserű,
vidám, könnyes-szemű betű,
ha szavakkal nem írhatom,
odaviszlek a hátamon.

Kopogás leszek jégesőben,
bárányt kergetek a felhőkben.
Engesztelem az öreg Földet:
békét álmodott egy atomtöltet.
Tüzet pattintok kősziklából,
lekvárt főzök szivárványból,
pálinkát meg mennydörgésből,
kínálom szívvel első-kézből.
Bajuszt festek a teliholdra:
mosolyogjon, mert az a dolga!

Koccintok este az ég-aljával,
keringőzöm száz almafával,
ha szent Iván éj elém térdel,
csókolózom a napkeltével,
s nehéz múltunkat elfeledve,
mágnest rejtek a két szemedbe.
Hozzánk ha a vágy becsenget,
szétszakítjuk majd a csöndet.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…