Szabó Edit : Érted él a természet

Feketerigónak fészke
meglelte lakóját végre,
kora hajnali reggelen
köszönt ablakban kedvesen.

Naponta jó reggelt kíván
dala oly messzire száll,
kíséri lépteim nyomát,
kiskert néki élelmet ád.

Zöld ágak közt vígan repül,
két szárnya szélesen terül,
körbejárja birodalmát,
oly széles a látóhatár.

Magas fák a lenti kertben,
nyáron gyümölcsök teremnek,
árnyat adnak a hűs lombok,
hála terem a gallyakon.

Kert végében folyó halad,
fűzfák ága utat mutat,
hosszú vékony águk hajlik,
folyó partján nádas lakik.

Madársereg lakomája,
megterített asztal várja
fák levelén, bozót szélén,
hálát adnak az ebédért.

Csicsergésük messze hallik,
szívek mélyén csillapodik,
boldogságuk nem csak övék,
lelkedben érzed erejét.

Csobban folyó ugrik a hal,
ott van otthon, pikkely villan,
hullámot vet majd elsimul,
tudják messze vihet útjuk.

A természet öröksége,
ember lépj az örökébe,
érted virul minden virág,
őrizzed meg az illatát.

Mezők, rétek virágai,
fenyők, erdők madarai
életedet teszik szebbé,
érezned kell mindörökké.

Bőcs,2017.05.26.

” A természet poétája ” című pályázatra.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…