Betegen fekszel az ágyon
S már csak a fényt a halvány fényt látod.
Erőtlen elesetten motyogsz,
Az Úrhoz fohászkodsz.

Sóhajok jönnek s mennek,
Az életrend szemed előtt perget.
Meg vívva több tucat csatát,
Érzed ezt mégis elveszted.

Nyújtja, kezét táncolj vele,
De te még nem állsz készen.
S mikor még is elmész vele
Hátra hagyod az emlékedet.

Lelked karon fogja a halál,
Mint jegyesed kíséri az utolsó útját.
Lelked lépked, táncol vele,
Meg szűnik minden körülötted.

És itt sírnak keseregnek
Hisz már csak emlék leszel.
Míg a szív dobog, talán szeretnek
Ha nem örökre elfelednek.

Olaszfalu.2017. Augusztus.2

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…