Edit Szabó : Lélek mélyén
Hullámzik a naplemente,
a homokban lépegetve,
tengerparti álmodozás
elmossa a lábak nyomát.
Messzeségben felhők ágya,
elrepülve szellők szárnya,
tovaszállnak gondolatok,
hova vágynak most az álmok.
Messzi tájon vándorolnak,
minden határt áthatolnak,
nincsen vége tekintetnek,
földgolyókat átrepíthet.
A gondolat ereje nagy,
lelkeinkben vihart arat,
kívánhatom tenger partján
vigyázzon rám a szívjóság.
Szív mélyében vihar lebeg,
míg a tenger csendes lehet,
ne kavarjon hullámokat,
csendesítse haragokat.
Békés legyen naplemente,
béke legyen a szívekbe,
meztélábas sétálgatás
feledtesse lelkek baját.
Bőcs,2017.08.02