Mint száguldó gyorsvonat
úgy tűnik el ez az élet
észre sem veszed, csupán
galaktikus percnyi a léted.
Az ifjúság már tova tűnt
és még magad sem érted
hogy belső énedből neked
visszaint a húszéves képed.
A sors ekéje ráncokat szánt
arcodnak minden szegletére
a fiatalságod örök, gondolod
s vígan nézel tükröd szemébe.
Ha elszólít a nagy kaszás
tudod, ott túl minden más lesz.
Nem gondolsz rá, vár az élet
apró csodája boldoggá tesz.