Kedves Olvasóim!

Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal ébreszthetnek életre. Egy magas kategóriát végző alkotó is lehet hátrányos helyzetben s még is nagyobb eséllyel indul el a művészi pályán. Tele alkotói vággyal, hajlammal az alkotás felé nyúló érzelem és sorolhatnám, tovább mind megvan ahhoz, hogy sikeres legyen így megcsodálhassuk és át élhessük az alkotó akkori lelki állapotát mikor meg született. Bele csempészve, helyezve az érzelmét, gondolatát, lelki állapotát. Sok mű mi meg kapja az utolsó lépésként rá szabót, ruhát hol az üzletekben, hol magán kiadásba kerülnek eladásra. Nem is gondolva, hogy csak egy porosodó dísz lesz valaki otthonában. Hogy e műt értékeli, e nem lehet tudni. Vagy csak azért vette meg, hogy elmondja ő is hozzá járult a sikerhez. Itt elindítva a karrier útját egy alkotó bemutatkozó est hol a mű hangot kap. Mire sokan elmennek támogatva az alkotónak szervezet előadást. Nem sokkal rá hívják, a rendezvényekre felnéznek rá. Lakhelyének színes arculata lesz. Hisz ezekben az alkotókban minden meg van mi a nagy esztétika elvár, így minden hol egy művészi alkotásnak meg fellelő rangot kap. Míg meg nézve egy másik helyzetet ahol oly alkotóval állunk szembe ki teljesen ön maga finanszírozásával tudata fejvesztésével tanul. Iskola nélkül vág neki, mert úgy érzi, az álma valóra válhat. Semmi magasabb iskola nélkül érzet vonzalmat, szerelmet a művészet fele. Vággyal fűtőt szível, alkotja művét. Elkészülve nem dicsekvés képen mutassa meg ismerőseinek bízván egy értékes vélemény fejébe. De a vélemény elmarad vagy csak annyi hogy jó. De ő érzi, hogy nem valós hisz az arc mit figyelt elárulja minden gesztust „Mim-mi fika”min leolvadható véleményező kifejezés. Így tovább harcol tanul önszorgalomból s próbálgatja szárnyait. De alkotások nem hozzák meg a várt eredményt. Mivel esztétikailag nem megfelelők az elvárásoknak. Ők az autodidakta automata módon alkotok. Míg valaki véletlen folytán rátalál s érzi a műben a vonzalmat. Érti mondani valóját a műnek. Felkarolva tanácsokkal, véleményével támogassa és csiszolja az alkotót. Biztatva a további alkotásra. Az alkotó erőt merítve a biztató szavakból felnézve a példaképre ki a háziorvosa vagy menedzsere. Csatlakozik több ő általa képviselt művészcsoporthoz. Az alkotó szenvedélye egyre erősebb. Szerelmes vonzalommal teli járja a művészet rögös útját. Hol néha egy oklevéllel jutalmazzák a kitartó munkát. Majd nem sokára váratlanul meg születik a nagy mű mi elismerésként anyagi jutalommal van kitüntetve. Ezen még jobban fellelkesedve még nagyobb erőfeszítéssel veti bele magát az alkotók világába. Várva a visszajelzéseket, de sehonnan semmi nem jön csak rosszindulatú vélemények gúnyos megjegyzések keringetve meg törve az alkotói varázst. Majd lelkesedése alább hagyva fejleszti magát a további sikerek elérése iránt. Lassan újra szárnyra kapva képviselteti alkotásait egy ki írt pályázaton, rendezvényen a nagy alkotok társasága között. Mikor az eredményhirdetésnél az övé is ott lapul mi egy oklevéllel ismernek el esetleg valami tárgyi jutalom is jár hozzá. szívében a boldogság s a csalódás veszi hatalmában. Elgondolkodva az eredményhirdetés győztes alkotásán mi is van abban mért jobb mind az övé? Mit is kellene tanulni tenni, hogy olyan jó legyen mind a helyezetteké. Próbálja értékelni, de sehogyan se jut döntésre. Majd felteszi a leg nagyobb és fontosabb kérdést magának, ha eléred és sikeres leszel, akkor utána hogyan tovább? Mi értelme lesz az alkotásnak, a harcnak. Vajon elveszik? Elhessegetve gondolatát rájön ez egy álom, így ha fájdalmas is tovább harcol tanul. Ha még újra a fiók mélyére is alkot, Hisz, e szerelemmel szakítani nem lehet. Egy álomvilág miben sikeres és őszinte véleményt adnak. Elér mindent. S az igazság, hogy sok helyen tapasztalja, hogy egy sikeres alkotó fényezi magát s tudását mind a réz kilincset, hogy még nagyobb elismerést harcoljon ki magának. Hamar az álom tovaszáll. Az autodidakta alkotó tovább álmodik. Majd ha az álom végbetér a történet utolsó oldalán is a lap betelik, az eszközök piheni térnek s akkor az elismerés is a polc magasán díszeleg. Akkor az alkotó boldog szível, nézi alkotását egy más világban. Nehezen megtartva vagy elveszítve azt a kisugárzást, az igaz arcot és formát mi ön magát tükrözi. Elfeledve vagy nem is érdekelve mily körülmények és küzdelmek árán járta be a siker útját. Hát igen a sok művész lélek között soha se árt elgondolkodni, elolvasni a másikról megjelent anyagot bemutatkozást. Mi előtt bármi olyant teszünk, ami valami formában ambícióromboló lehet. Hisz egy mű akkor jó, ha az alkotó lelkivilágát tükrözi. De ez mind csak egy gondolat egy amatőr autodidakta világából. Hisz a műgondolkodásra adva okot a szemlélő lelki világával születik életre.

„ Ki merészet mer álmodni, az merészen lép a felkelő útjára. Meg vívva az őrá szánt napi harcot. Így elér a siker ajtójához.

 

 

 

Tudom,hogy van hiba ebben az alkotásban is de ezt úgy hívják esztétikai hiba mi egy alkotásnál nem meg engedhető.Ezért elnézést kérek!..Úgy döntődtem,hogy alkotásaim nem látnak nap világot hisz értelmetlen ki tenni mivel ez alapján el sem olvassák. Köszönöm mindenkinek az eddig rám irányított figyelmet s vélemény nyilvánítást!Most búcsúzom minden kedves ismerősömtől legyen kellemes hetetek!

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…