Csak félig leejtett mosoly,
Kissé behúzott függöny,
Bennem nincs már nosztalgia
Párolgó gondolatok között.

Könnyekkel várt küszöbök
Csak félig, bukjatok fel
Mosolyképem lett a tükröm
Erősen magadba festve kell.

Kacatokat hallucinálok
Eszköztelen mosolyok között
Szemed mélyébe
Lopakodva, bele költözök.

Törött gondolatokkal ülök
Szűk a hely, nem férek el
Kacatokat beszélnek itt is
A leejtett mosolyom sem érem el.

Oly tisztán cseveg velem most az idő
Hallgatagság szavai elcsendesülnek
A mostot festi meg
Nem felesel vissza gondolat, nevetésnek.

Kacatok tárcába gyűljetek
Néha felejts el, néha ne érts meg
Bukott küszöbök, bukott gondolatok
A mosolyom nem tört el.

A csend dallama kottázva
A pillanatokat idézi meg
Szólamok kacarásznak, csendülések
A mosolyomat valójában le sem ejtettem.

De csak félig látszik a világ
S csak a fél arcom mosolyog
Félmondatok értetlenül kapaszkodnak
Csak fél vagyok, ha te nem vagy ott.

S csak beérném csendeddel
Összesimulna pillanatunk
A csended is mosolyog, gyönyörű
A lelked mellé ülök, majd együtt elindulunk.

Kacattalanná válik a világ
A lelkem visszafordult, utolér hamar
Már csak a fény veszekszik a függönnyel,
Benned lenni jó, mert te vagy magam.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…