Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje
Öreg cigány hegedűje,
a mosolya örül véle,
húzza vonót, nem sajnálja,
dallamai muzsikálnak.
Messzire jár gondolata,
réges-régi udvarokba,
kicsiny házak szegletébe,
nem bújdokolt az estében.
Apja mellett vígan lépdelt,
hegedűje a kezében,
kicsiny legény korán kezdte,
örökségét átalvette.
Zenének a szeretete
beívódott a lelkébe,
mesterségét kölcsön kapta,
a fiának tovább adja.
Hegedűnek nagy mestere,
vele üzen a szerelme,
ablak alatti szerenád
odacsalja a szép leányt.
Sírva dalol a szerelem,
húzza húrját, nem gyötrelem,
hegedűhang éjszakában
messze hallik a világban.
Öreg cigány hegedűje,
halál veszi csak el tőle,
erős kezében az élet
zene fejében a lélek.
Bőcs,2017.09.08.