Régi történet ez,kis unokám,talán 120 éves lehet,egy városban történt,kis kertes házak,mindenki

ismerte,tisztelte a másikat,kis liget,terecske,cicák doromboltak a padokon,virágok,fák,szinte idilli.

Halkan jár  itt a tejes,délután kiülnek a kertbe, a fa alá,ott volt egy lányos ház,több magas fiatalember

járt oda,anyám mesélte,mikor fiatal lányka voltam.A szomszédjukban élt tanító,a családjával,kettő

eladósorban lévő lányaikkal,Margitka és Matild. Ide járt egy fess fiatalember,hónapok óta,Ferenc.

A kert sarka,ahol beszélgettek,Matild velük tartott,de nem irigykedett a nővérére.

Néha elengedték őket moziba,sétára,de nem kettesben,ilyen idők voltak akkoriban.

Mindenki mondta,szép pár lesz belőlük,kettő év,már az esküvőt tervezték,ősszel,még fél év.

Nem így lett,a sors közbeszólt,nem mindig boldog befejezése van a sors forgatókönyvének.

Unoka húgával a boldog menyasszony párszor a nyár elején erdőre,hegyekbe ment,ott volt náluk

három hétig,köhögött,mikor visszaért,megfázás?Nem, tüdőgyulladás,akkoriban sokakat

megtámadott.Sápadt lett,fogyott,nehezen lélegzett,fáradékony is lett,komolyabb.

Az ősz,hirtelen hideg,egy nap elvitte,üres lett a ház nélküle.

Ferenc  mikor odatette koszorúját,sírt,a városkában nem láttak ilyet még.A kalapján  fekete szalag volt,

akkor is,mikor néha benézett,vigasztalni a szüléket,Margitka elvesztésén.Aztán elmaradt,néha

látták sétálni a városban,a fekete szalag a kalapján egy év múlva is ott volt.

Teltek a napok,elmúlt a tél,a zimankó,megeredtek az ereszek,kinyíltak a legelső virágok,virágok.

Sosem  hiányoztak a sírról,Az élet ment tovább.

A kislány emléke ott volt,a lányszobában,a könyvek,ruhák közt,a szíveikben,nyáron a tóparton újra

kiültek,kis elemózsiával,és etették a vadkacsákat,emlékeztek a háznál,mit olvasott,melyik volt

a kedves ruhája,mit szeretett enni,mi voltak az álmai,amik sajnos nem valósultak meg.

Eltelt majd kettő év,egy nap megjött Ferenc,komolyabb,a kishúggal beszélgetett,aki lassan

eladó sorba került,de még nem járt hozzá senki,a fekete szalag,még ott volt a kalapon.

Egy nap jött,láttuk oda menni,visszafelé? Már nem  volt a szalag a kalapján,teltek a hónapok,

és 10 hónap múlva jött a meghívó,lakodalom,elveszi a kis  húgot,feleségül,csendes,meghitt

esküvő volt,a csokrot,a fekete szalaggal odatették,a fejfára,első útjuk oda vezetett.

Elmentek egy hétre,mikor visszajöttek az első szobát kapták,este mesélik  két galamb volt az

ablakukban,egyik fehér,a másik fekete.

Varga Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. A mindennapi életben pénzüggyel, közgazdasággal foglalkoztam. 1960 óta írok sokfélét: verset, novellát,…