Ha magadba zárkózva élsz csak a sötét csend vesz körül az emlék miben remélsz hiszel sötét függöny mi ablakra feszül. Taglóz a ma, a holnap rettent s menekülnél vissza a múltba maga alá gyűr a sötét szorosan fog minden ujja. Tárd ki az ajtót, dobd el a kulcsot bár veszteség ért, a világ megy tovább […]
Vér csorog az oldaladon seb tátong a bordáid között kezed lábad nagy szögek tartják így ábrázol a sokszorosító közöny hisz rólad emléket alkotni kíván. Vallássá lettél, de kiforgatva mindent mi történt akkor veled átírt evangéliumok sorából merít hitet, ki hiszi, hogy egykor megleled az utat, hogy mentsd az embereket. Mit tanítottál, már tovatűnt az ember […]
Rózsa Iván: Öröklét Az élet örök. A zene örök, legyen Német vagy török. Orosz vagy osztrák, Egyik leghűbb őrzője, Ám éppen egy finn… Budakalász, 2017. szeptember 20., Sibelius 5. szimfóniáját hallgatván…
Rózsa Iván: A liget bokraiban A Népliget nevét a francia így ejti: „néplizsé”; Bokraiban a lányokon-fiúkon csupán neglizsé; Majd lekerül az is, negligálva a szerelmet: Kap ráadásnak mást is, ki kéjt pénzért vett… Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: Türelem? Ezer év múltán Ideér majd a hulló Csillag fénye is… Hol leszünk akkor? Látjuk-e? Vagy már másé Föld bolygónk fénye? Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: (Z)abrak Messze néznél, de ez vakablak; Nincs már széna, zab, abrak; A Semmi maradt a paraszt lovának: Mindenhol lopnak, csalnak, zabrálnak… Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: Társasjáték Sót nyal vén kecske, Ülepet ifjú s öreg: Össznépi játék. Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: Csalfaság Csalfa virágok Tavasz-kertet hazudnak, Pedig itt az ősz… Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: Van foganatja? Keserédes vers, Mi megfogant tollamon: Világfájdalom… Budakalász, 2017. szeptember 20.
Rózsa Iván: Nagyon fáj! Fájdalom-virág: A költészete maga, A költő sírján. Budakalász, 2017. szeptember 20.
