(tükörvers) Eretnek lelkű, de ember vagyok néha rám tapadnak fényes csillagok s a fény…olykor… átvilágít testemen ha figyelsz, meghallod belső énekem. Ha figyelsz meghallod belső énekem s a fény…olykor…átvilágít testemen néha rám tapadnak fényes csillagok eretnek lelkű, de ember vagyok.
Bíborvörösen nyugszik le a nap átszínezi a felhőket, a tájat. Mielőtt eltűnik, még “visszanéz”. -egy percre csak-, az este nem várhat. Eltűnik csendben, magára marad az este. Leple betakar mindent, de fény játszik már a falu felett s benne éji pillangók repülnek. Szél is elült. Csendesen nyugodva, hisz dolgozott egész nap kegyetlenül: gyümölcsfákról a termést […]
Látomásaim A fáradtságtól, vagy gondjaimtól megjelent a könny az arcomon Az őszi szél gyorsan fölszáritja,nyomait otthagyva Ahogy öregszem hangom is könnyen elcsuklik Örömtől, s bánattól hamar megbotlik Mély gondolatmederbe gyorsan elmerülök Minden TV, s rádió gyászjelentést elkerülök Már befogott fülekkel járom köreimet Inkább reggeli imámba foglalom emléküket S napi eltávozók növekvő szomoru névsorát. Csak az […]
Ha a csillag lehull, Kialszik a sárga fénye, A végtelenbe elindul, Csillagport szór az égre. Csillagútját végig járva, Csillámként ér a földre, Földi helyét megtalálva, Angyalok sírnak érte.
Néha kevés szó is elég Egy csillag leadja égi jelét Egy bolygó fényes orcáját Fordítja feléd, csobogó Zuhatag, friss permetét Szórja arcodba a szél Érzed a Nap melegét Néha egy szó is elég Ha valaki kitárja szívét.
Ha véget ér a nyár, Hűvösek a reggelek már. Mézvirágon a méhecskék, Még a virágport gyűjtenék. A napnak ereje is gyengül, A madárcsicsergés is elül. Cinege is az ablakhoz száll, Keresgél, majd tovább áll. A dió is kinyitja a burkát, Elengedve beérett magját. Sárgult levelek zizegnek, Repülve a széllel intenek. Gyümölcsöt érlel még az ősz, […]
Álmomban együtt sétáltunk a parton, vállam a válladhoz simult ezalatt, sorsom könyvében az ékezet te vagy, ki értelmessé teszi a mondatokat! Kacajod, mint a karácsonyi csengő, mely lágy, de mégis szeretetre hív, feledtette mindazt, mivel esendő lelkem mostanában oly nehezen bír! Hiányod éreztem, bár velem voltál, de biztosan tudtam, csak álom lehet, ahogy sétáltunk a […]
Itt is egy fal, a vakolat repedt hullámos a tető, ha eső elered befolyik. A padlás rendezetlen ez van sokszor az én fejemben. Érzelmek sora kúszik és mászik virágos réttől virágos ágyig ott túl a szürke köd homályon izzik a fény…néha szinte látom. Kicsinyke lét, percnyi csupán de csodák sora egymás után emeli a tétet, […]
Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]
Ha magadba zárkózva élsz csak a sötét csend vesz körül az emlék miben remélsz hiszel sötét függöny mi ablakra feszül. Taglóz a ma, a holnap rettent s menekülnél vissza a múltba maga alá gyűr a sötét szorosan fog minden ujja. Tárd ki az ajtót, dobd el a kulcsot bár veszteség ért, a világ megy tovább […]
