Te vagy a kudarcom,
Nem tudtalak ellökni
Te vagy a bukásom,
Nem sikerült meggyőzni
Engem nem lehet szeretni
Pedig ha tudnád
hogy igyekeztem,
engem senki ne szeressen
Nem tártam két kezem
ha az ajtón beléptél
Nem néztem szemedbe
ha hozzám értél
Nem öleltelek át
adva magam a percnek
S nem mondtam: „szeretlek”
Nem néztem hosszan utánad
ha messze hívott az sors
Bezártam minden
ajtót, ablakot
Miért maradtál?
El miért nem hagytál?
Miért vagy pont velem?
Pedig már annyi hibát
találtam
e különös boldogságban
De hiába mondtam
Semmi sem használt
Te ugyanúgy vársz
Tisztán, szépen
ünnepi fényben
Szemed ragyog
Mindig rajtam hagyod
Bárhova is futok
Nem értem,
mi ez az új érzés?
Azt hittem a szeretet harc, túlélés.
Hogy kemény mint a kő, érdes,
De a te mosolyod olyan édes
Azt hittem a szeretet koszos,
olykor zavaros
Most már tudom, hogy tündököl
s ragyog
Nem tudom már tovább tagadni
Én is akarok ragyogni!
Adom kezem,
futok majd feléd,
kitárom két karom,
s azt kiáltom
„Szeretlek!”
Többé nem félek
Itt vagyok és elhiszem
pont nekem lett e szerelem
Hát legyen ez kettőnké
Legyen ez örökké!