Hit

Életednek értelmét mondd, megtaláltad?

Érzését szívednek valaki valaha kitalálta?

Szépségét a világnak mind észrevetted,

s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.

 

Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél

mint Szüszüphosz, megoldani mások baját,

s mikor terhessé vált az élet,

nincs, ki gondoljon Rád.

 

Mások terhét meddig cipeled még?

Van-e még hited, hogy befejezd itt még

munkád, van-e még kiért?

Mi a hited: Istened, munkád, embered vagy a pénz?

 

Istened magad voltál,

helyette mindent megoldottál,

másoknak nem ártottál, csak segítettél,

magadnak s a családnak mindent megteremtettél.

 

Pénzedet megkerested,

a kelleténél többet nem vártál tőle.

Ajándékot sosem vártál,

jó szívű embertől apróságot így is kaptál,

 

mi többet ért számodra minden kincsnél,

s még a színes tengeri kavicsnak is örültél.

Életed most mégis üres, sivár,

nem tudsz hinni, hogy valami még vár.

 

Hol a hited?

A remény meghalt.

Istenem!

Van tovább?

RMB – 2015. október 29.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…