Szőttem álmot angyal szárnyán,
Hogy majd én is nagy leszek.
Elismernek s szeretni fognak,
Mint minden nagy embert.

De szertefoszlott, drága álom,
Hisz nem kell senkinek.
Alkotások mit sem érnek,
Hisz nincs iskolám, és hibás az egész rendszerem.

Perig nálamnál tanultabb emberek
Hibát hibára alkotnak, s mégis jó, mondja más.
Hisz ő elvégzett egy magasabb iskolát.
Így elteszem irkám s melléteszem irónom.

Hadd pihenjenek, örökké legyen rajtuk nyugalom.
Elvesztegettem életemet, hisz szerelmes voltam egy képzeletbe.
De nem kellett senkinek, mert hibás volt a rendszerem.
Ha úgy vesszük, egy amatőr művész mit sem ér,

Nincs az embernek óvó, védő kéz.
Nincs, ki segítene neki.
Így édes álom tovareppen,
És elszállt a remény a képzeletbe.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…