Posted by
Posted in

Egy nem elküldött MAPEI pályázati vers

Házon belül mindenütt lepotyog a vakolat. Befestettem falfehérre, most olyan, mint a patyolat.   Nem éppen egy álomotthon ahol jelenleg lakok, nagy rés  van a nyílászárókon: nem energiatakarékosok.   Felraktam a csempét, de hullott mint a jégeső. A ragasztó nem  minőségi, ezért minden széteső.   Elolvastam az internetben, amit a MAPEI hirdetett. Irtam verset, és […]

Posted by
Posted in

Úton a Bükkben

Meredek az út, robog a vasút. Kaptat felfele, nehézkes a füttye.   A Szinva-völgyben, a természet zölddel. A papírgyár mellett, az erdő titkot rejt.   Hidak jönnek, szikla szorosok, az utasok csak ülnek, senki sem mozog.   Jön a Hámori-tó, majd az Őskohó. Ez a Garadna-völgy: van itt fenyves is, és tölgy.   Mindenki szívesen […]

Posted by
Posted in

Bükki mozzanatok

Patakok csobognak, madarak fütyülnek, az ágakon ülnek, ott üdülnek.   Kinyílt a sárga ibolya, rászálltak a méhek, szorgalmasak nagyon, termelik a mézet.   Madarak ezreinek otthona a Bükk-vidék. Egy szemet ragyogtató, csodálatos hegyvidék.   Barlangok tucatjait denevérek lepik el, ahol néha arra járó turista is lepihen.   Ezen a vidéken a parlagi sas szálldos. A […]

Posted by
Posted in

Bükki románc

Kedves Tölgyem! Én egy Bükk vagyok. Azok voltak őseim, és az is maradok.   Bükk apámnak vagyok én a sarja. Látja a gyökeremet? Azon állok rajta.   Magára dőltem. Nem ittam sokat, a sok eső meglazította a talajomat.   Önbe estem, kívánja a testem. Ha nemet mond, bútor leszek Pesten.   Az sem zavar, Ha […]

Posted by
Posted in

Én nem akarok mást…

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

Posted by
Posted in

A lepel lassan…

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]

Posted by
Posted in

Nyári éjszaka

Csend van a mélyben Csend van a légben, Csend van a földön Alszik a táj! Aludnék én is Feszengek mégis Meleg az idő Tombol a nyár! Nyitva az ablak Sarkig kitárva De enyhülést nem hoz Az éjszaka. Hirtelen egy emlék Villan agyamba Az első közös Nyári éjszaka! Meleg volt a nyár Gyönyörű a tenger A […]

Posted by
Posted in

Remény útja

Edit Szabó : Remény útja Keskeny sarló Hold fénye, csillagokra ránézett, végtelennek közepén álomhajó útra kél, kis sziget a tengeren, elfér épp a lélekben, virágszirmok ölelik, merengésben elveszik, lélekszépség született, messzesége végtelen, útnak indul célhoz ér, fekete éj mit ígér, boldogság vagy feledés, hosszú még az éjszaka, a csillagok ragyognak. Bőcs,2017.06.17.

Posted by
Posted in

Édes érzés

Edit Szabó : Édes érzés Fehér fogak átölelik, belekapnak, megízlelik, piros színe vágyat keltve varázslatot érez nyelve. Föld termette édes eper, Nap sugara megérlelte, melegéből sokat adott, harmatcseppet felszárított. Húsa mennyei eledel, dúsan cseppen piros leve, nyílik ajak oly epedve, a természet teremtette. Piros eper ajak szélén, csoda szépség, csoda érzés, vágyakat keltett életre, harapjak, […]