Edit Szabó : Az öreg muzsikus
Megjárta az élet hosszú útját,
deresedő szakáll van az arcán,
bejárta a széles nagyvilágot,
öreg teste pihenésre vágyott.
Hegedűje göcsörtös kezében,
megpihenve tartja az ölében,
falu szélén játszotta nótáját,
apróságok hallgatták játékát.
Mosolyában zene szeretete,
öröme a végtelenbe vitte,
hegedűnek hangja messze szállott,
körül vették világból az álmok.
Álmaiban újra visszatérnek,
vágyairól mosolyok beszélnek,
hírül adta mindenét a szépnek,
dallamában a hangszere fénylett.
“Muzsikusnak dalból van a lelke ,
az egész világ szíve dobog benne “,
öreg ember lelkében az élet,
örömet ád, szerelmese szépnek.
Bőcs,2018.01.06.
Idézőjelben : Sebő Miklós sanzon-szerző sorai.